Kedves bárki aki olvassa ezt! :3

Sziasztok!

Új arculata lesz a blognak,mert a legjobb barátnőm csinált nekem egy fejlécet amit kedden fogok felrakni. Én pedig csináltam szereplőgárdás képeket amiből mindegyik szereplőről lesz egy itt vannak a kész képek:

 Anne:

 Theresa:

Harry:

4. Megbabonáz...

-         One Direction! One Direction! One Direction!- a kiabálás elérte a maximumot a küzdőtéren és akkor megjelentek..mind az öten.

-         Üdvözlök mindenkit a Where We Are turnén remélem, jól szórakozok – mondta bele a kamerába Liam mire mindenki egyöntetű ’igen’-t kiabált vissza.

     Az első szám a Kiss you volt, amit végig énekeltem Anne-el együtt.

Anne-k mindig azt mondtam, hogy nincs kedvencem, hogy mindnyájukat, ugyanúgy, szeretem, de ez nem így volt. Harry felé az érzéseim nem rajongást tükröztek, hanem csodálatot és vonzást.

Ő a kedvencem, de ha ezt ilyen formában előadom barátnőmnek tuti, hogy ezen a témán lovagolt volna. A következő dal a Little Things volt mialatt végig Harry hibátlan profilját csodáltam.

Egyszer csak felnézet a VIP részlegre és végig nézett rajtunk aztán hirtelen a tekintete összefonódott az enyémmel.

Jesszusom, gyorsan elnéztem másik irányba és egy ideig nem is néztem vissza rá inkább behunytam a szememet és élveztem a dalt.

Azt hiszem elpirultam és a feszengésemet Anne is észre vette.

-         Mi a baj? –kérdezte tőlem és aggódóan nézte az arcomat.

-         Seemmi – mondtam és vissza néztem a színpadra.

-         Most pedig énekeljük el a…

-         Liam most választhatnék én? – kérdezte Harry és felállt a színpadi magasítóról.

-         Persze Harold – mondta Liam.

Elkezdett előre fele sétálni és beszélni.

-         Tudjátok, van, az az érzés mikor ránézel valakire és felpattan egy szikra benned. Az előző dal alatt ezt éreztem azt hiszem, és most szeretném, ha elénekelnénk a Save You Tonight – ot. – és elkezdték énekelni. Most miről beszélt? Csak nem…? Biztos nem. 

     Elénekeltek még 2 számot aztán Louis bejelentette, hogy neki pisilni kell, ezért most elmegy, erre fel az összes fiúnak pisilnie kellet, úgyhogy párperces szünet jött.

-         Anne neked ki a kedvenced? – kérdeztem meg, mert ezek után lesz neki is szerintem.

-         Hmm, nagyon jó kérdés..szerintem én is úgy vagyok, mint te – mondta.

-         Jaaj de nekem Harry a kedvencem – mondtam ki végre.

-         Ohh akkor nekem meg Niall – mondta és álmodozóan elnézett.

A koncert folytatódott. A végén pedig találkozhatunk a fiúkkal. Már nagyon várom, és nagyon izgulok, hogy meg tudok e szólalni majd főleg miközben Harry-vel beszélek majd.

1 órával később:

Itt vagyunk a backstage-ben és várunk a fiúkra.

Harry szemszöge:

Mint mindig most is fantasztikusan jó hangulat volt a színpadon, amit én nagyon imádok. Ha rajtam múlik, még nagyon sokáig leszek ezeken a színpadokon.De a mai estén valami más volt.

Nem tudom mi ütött belém mikor dalt választottam.

Mindig végig nézek a VIP részen, hogy lássam kik fognak majd minket várni előadás után…de, mikor megláttam azt a lányt…valami szikra tényleg felpattant bennem.

-         Tesó! Mi van szerelmes vagy? – kérdezte Zayn átkarolva vállamat miközben mentünk átöltözni aztán a backstage-be. Ahol ott lesz…

-         Nem tudom…nem tudom, mi van velem haver… - mondtam neki és bementem az öltözőmbe. Úgy döntöttem, mivel a színpadon fehérbe voltam most feketét veszek fel így hű maradok magamhoz és a nevemhez. 

     Tudom,..szar poén, de én csak ilyen tudok bocsi.

Tessa szemszöge:

Éppen egy kényelmes fotelben ültem mikor meghallottam a hangokat. Nevetések meg poénkodások…itt vannak a fiúk.

Vettem egy mély levegőt és felálltam.

Hirtelen ott termett mellettem Anne, aki megfogta a kezemet és mindent tudóan a szemembe nézett.

-         Ki megyek a mosdóba – mondtam és elrohantam szinte fénygyorsasággal. Nagyon izgulok, a gyomrom akkora görcsben van, mint egy görögdinnye. Nyugi Tessa ő is csak egy ember. De milyen ember ő maga az Isten!! Jesszusom, állj már le!!! Éppen oda értem a mosdóba mikor a mellettem lévő férfi wc-ből jött ki Ő….Ezt nem bírom, direkt csinálják ezt velem??? 

     Egymás szemébe néztünk aztán én bementem a mosdóba és becsaptam az ajtót és ki fújtam egy nagy és mély levegőt. Hogy lehet ennyire tökéletes? Megbabonázott...

Harry szemszöge:

Éppen jöttem ki a mosdóból mikor balra néztem és megláttam egy nagy szőke hajzuhatagot minek a tulajdonosa engem nézett…ezt az arcot, ezt a nézést a ma este után bárhol felismerném. Ideges, félénk, izgatott…tőlem?  

 Ez a nézés csak egy másodperc volt, de nekem minden volt. És eltűnt az ajtó mögött. Elindultam vissza fele a backstage-be enyhén botladozva és azon gondolkoztam, hogy Megbabonázott…

Theresa szemszöge:

Kijöttem a mosdóból és visszamentem a backstage-be. Már egyáltalán nem volt görcse a hasam viszont ideges voltam még. 

Nyitottam a szoba ajtaját ahol mindenki fényképezkedett, ölelkezett engem észre se véve, ami engem nem is zavart. 

Besétáltam és valahogy elment a kedvem az ismerkedéstől egészen addig, míg valaki meg nem bökte menet közben a vállamat.

-         Szia látom most jöttél örülök hogy megismerhetlek – mondta Liam Payne a One Direction egyik tagja és felém nyújotta a kezét.

-         Szia, én is örülök, hogy megismerhetlek én Tessa vagyok – mosolyogtam és megráztam a kezét.

-         Na és hogy hogy, nem akarsz rögtön egy dedikált posztert és egy képet? – kérdezte én meg csak mosolyogtam rá és élveztem a pillanatot és a beszélgetést.

-         Nekem az emlék nem egy lapon marad meg, hanem itt – mutattam a szívemre – és azt hiszem, már most fantasztikus emléket őrzök. 

    Nagyon jók voltatok a színpadon – mondtam és 

     visszagondoltam a Little Things-re ,Harry…

-         Minden rendben? – kérdezte, mert hirtelen kirázott a hideg.

-         Persze minden rendben csak egy kicsit fázok – mondtam és rá mosolyogtam

Harry szemszöge:

Éppen egy Cortney nevű lánynak írtam alá a dekoltázsát, ami nem is olyan ritka nálunk főleg nálam. És ezt most nem azért mondom, mert nagyképű vagyok, hanem mert ez az igazság. 

Meghallottam, hogy nyílik az ajtó és ott volt az a lány, akinek még mindig nem tudom a nevét, ami enyhén irritáló. Besétált úgy mit egy szellem mivel rajtam kívül senki nem vett tudomást róla. 

Már éppen azon voltam, hogy ott hagyom Courtney-t és oda megyek amikor Liam oda lépett hozzá és elkezdek beszélgetni. 

Pedig ezt én akartam. Elkezdtek nevetgélni, amit azt hiszem nem nézhettem szép szemmel, mert a mellettem álló lány megszólított.

- Ne nézz ilyen csúnyán, mert nem áll jól neked – megfordultam a hangra és egy egészen alacsony hosszú fekete hajú lány mosolygott rám.

- Szia. Oh, csúnyán néztem? – kérdeztem és összehúztam poénosan a szemöldökömet mire elnevette magát.

- Theresának hívják – mondta és elment. Köszi…őőő klassz most meg a te nevedet nem tudom. Miért ilyen titokzatos mindenki?

Theresa szemszöge:

Nagyon örültem, hogy jóba lett Liam-mel de egy bizonyos személlyel már nagyon vártam a beszélgetést. De úgy tűnt ő nem nagyon keresi a társaságomat. Már mindenkivel váltottam pár szót meg viccelődtünk kivéve Vele. Éppen sétáltam volna Anne-hez mikor megbotlottam szerintem a saját lábamba. Készültem az esésre, de az nem jött. Hirtelen két kart éreztem magamon egyet a derekamon másikat pedig a hátamon. Lágyan mégis biztosan tartott, de szemem még mindig csukva volt. Hallottam magam körül hogy mindenki sugdolózik, de mikor kinyitottam szemeimet azt hiszem megsüketültem rögtön a külső zajokra vonatkozóan.

Harry...

3. Párizsban

Leszálltunk. Épségben. Bár nem tudom mit aggódtam számtalanszor utaztam már repülőn.

Miután mindenki megkapta a csomagját összehívott minket a tanárnő.

-         Gyerekek, kérlek titeket a diszkrét viselkedésre és arra, hogy senki ne kóboroljon el, amíg a szállodához nem érünk rendben?

-         Igen tanárnő – hangzott szánkból a jól ismert két szavas válasz.

-         Tessa, szerinted mi lesz a meglepetés? – kérdezte a mellettem sétáló Anne.

-         Fogalmam sincs sajnos ezt nem árulta el nekem sem a tanárnő – mondtam miközben a házak falait néztem, amit már ezerszer láttam, de nem tudok megunni.

Hotelben:

-         A szobabeosztást már tudjátok, a kulcsok pedig itt vannak – adta át a kulcsot a tanárnő és mehettünk is felfedezni a kuckónkat Anne-el.

-         A gyönyörű – mondta mikor belépett a szobába Anne.

-         Igen ez nagyon szép – mondtam mikor utána bejöttem.

-         Na és mi a terv hova megyünk? – kérdezte barátnőm amint letette, a fenekét az ágyra.

-         Most értünk ide. Először szerintem pakolunk, ki nm gondolod? – mondtam és elkezdtem kinyitogatni a szekrényeket és pakolni a ruháimat szépen egyesével.

Hirtelen kicsapódott az ajtó és Courtney és hűséges pincsikutyái jelentek meg. Tudjátok, minden osztályba van egy-két olyan gyerek, aki királynőset játszik, és akik nem fognak soha hiányozni. Na, ő az a személy. 

 Én nem vagyok haragtartó, de őt ki nem állhatom.

-         Há! A ti szobátok nagyobb, mint a miénk. 

     Ez hogy lehetséges? – kérdezte rikácsolós hangján. Én csak néztem és meg sem szólaltam. Minek? Ellentétben velem, Anne felemelte a hangját.

-         Figyelj ki engedte meg neked, hogy be gyere? Nem vagy te itt senki, úgyhogy azt ajánlom, vedd lejjebb azt a sikítozós hangodat, mert szét meg tőled a fejem. – Hát igen Anne-nek nem régiben azt mondták az orvosok, hogy enyhén dührohamos, és hogyha lehet, akkor ne idegesítsék fel, nagyon mert már így is gyógyszert kell rá szednie. Azt mondták, hogy ez idővel el fog múlni, de úgy tűnik ez nem az, az idő.

-         Anne nyugi – mondtam neki és oda mentem mellé és kezemet a hátára simítottam. Ez általában beszokott, jönni és lenyugszik.

-         Courtney légy szíves és most hagyd el a szobánkat. Arról nem mi tehetünk, hogy kicsi szobát kaptatok – mondtam.

-         Rendben Tess most elmegyünk. – mondta és elmentek a követőivel. Azt hiszem, hogy velem nincsen baja, de nekem eléggé ellenszenves. Nem tehetek, róla ez van és kész.

-         Utálom – mondta Anne és puffogva neki állt ő is kipakolni.

Végeztünk a kipakolással és most éppen pihenünk.

-         Anne! – szóltam neki miközben ő egy magazint olvasott.

-         Mi az? – kérdezzte és letette kezéből az újságot.

-         Tuti hogy nem igaz dee..tudod, van az a fiúbanda, akiket kedvelek – mondta lassan mire Ann szeme felcsillant.

-         Mi van velük – kérdezte izgatottan. Úgy érzem, kezdi ő is megkedvelni őket.

-         …és nekik ebben az időszakban van turnéjuk… - mondtam még lassabban. ő meg csak nézett és lassan kezdett leesni neki.

-         Mire gondolsz Tessa?

-         Hát ara hogy megnéztem az időpontokat és ezen a héten vannak itt. Párizsban!!! – már szerintem kiabáltam.

-         És….? – akkor tévedtem..mégsem, esett le neki.

-         Figyelj…lehet, hogy ez a meglepetés..hogy elmegyünk a koncertre! – mondtam neki suttogva, de már láttam, hogy mindjárt elkezd sikítozni ezért gyorsan befogtam a száját.

-         De nem biztos csak lehet. Reménykedem, hogy lehet. – mondtam neki mosolyogva mire ő is elmosolyodott.

Este:

Lehívott minket a hall-ba a tanárnő, mert valamit be akart, jelenteni. Remélem a meglepivel kapcsolatos.

-         Gyerekek az lenne a kérdésem, hogy menni idő alatt 

2. Készülődés a Nagy napra

Leszálltunk. Épségben. Bár nem tudom mit aggódtam számtalanszor utaztam már repülőn.

Miután mindenki megkapta a csomagját összehívott minket a tanárnő.

-         Gyerekek, kérlek titeket a diszkrét viselkedésre és arra, hogy senki ne kóboroljon el, amíg a szállodához nem érünk rendben?

-         Igen tanárnő – hangzott szánkból a jól ismert két szavas válasz.

-         Tessa, szerinted mi lesz a meglepetés? – kérdezte a mellettem sétáló Anne.

-         Fogalmam sincs sajnos ezt nem árulta el nekem sem a tanárnő – mondtam miközben a házak falait néztem, amit már ezerszer láttam, de nem tudok megunni.

Hotelben:

-         A szobabeosztást már tudjátok, a kulcsok pedig itt vannak – adta át a kulcsot a tanárnő és mehettünk is felfedezni a kuckónkat Anne-el.

-         A gyönyörű – mondta mikor belépett a szobába Anne.

-         Igen ez nagyon szép – mondtam mikor utána bejöttem.

-         Na és mi a terv hova megyünk? – kérdezte barátnőm amint letette, a fenekét az ágyra.

-         Most értünk ide. Először szerintem pakolunk, ki nm gondolod? – mondtam és elkezdtem kinyitogatni a szekrényeket és pakolni a ruháimat szépen egyesével.

Hirtelen kicsapódott az ajtó és Courtney és hűséges pincsikutyái jelentek meg. Tudjátok, minden osztályba van egy-két olyan gyerek, aki királynőset játszik, és akik nem fognak soha hiányozni. Na, ő az a személy. 

 Én nem vagyok haragtartó, de őt ki nem állhatom.

-         Há! A ti szobátok nagyobb, mint a miénk. 

     Ez hogy lehetséges? – kérdezte rikácsolós hangján. Én csak néztem és meg sem szólaltam. Minek? Ellentétben velem, Anne felemelte a hangját.

-         Figyelj ki engedte meg neked, hogy be gyere? Nem vagy te itt senki, úgyhogy azt ajánlom, vedd lejjebb azt a sikítozós hangodat, mert szét meg tőled a fejem. – Hát igen Anne-nek nem régiben azt mondták az orvosok, hogy enyhén dührohamos, és hogyha lehet, akkor ne idegesítsék fel, nagyon mert már így is gyógyszert kell rá szednie. Azt mondták, hogy ez idővel el fog múlni, de úgy tűnik ez nem az, az idő.

-         Anne nyugi – mondtam neki és oda mentem mellé és kezemet a hátára simítottam. Ez általában beszokott, jönni és lenyugszik.

-         Courtney légy szíves és most hagyd el a szobánkat. Arról nem mi tehetünk, hogy kicsi szobát kaptatok – mondtam.

-         Rendben Tess most elmegyünk. – mondta és elmentek a követőivel. Azt hiszem, hogy velem nincsen baja, de nekem eléggé ellenszenves. Nem tehetek, róla ez van és kész.

-         Utálom – mondta Anne és puffogva neki állt ő is kipakolni.

Végeztünk a kipakolással és most éppen pihenünk.

-         Anne! – szóltam neki miközben ő egy magazint olvasott.

-         Mi az? – kérdezzte és letette kezéből az újságot.

-         Tuti hogy nem igaz dee..tudod, van az a fiúbanda, akiket kedvelek – mondta lassan mire Ann szeme felcsillant.

-         Mi van velük – kérdezte izgatottan. Úgy érzem, kezdi ő is megkedvelni őket.

-         …és nekik ebben az időszakban van turnéjuk… - mondtam még lassabban. ő meg csak nézett és lassan kezdett leesni neki.

-         Mire gondolsz Tessa?

-         Hát ara hogy megnéztem az időpontokat és ezen a héten vannak itt. Párizsban!!! – már szerintem kiabáltam.

-         És….? – akkor tévedtem..mégsem, esett le neki.

-         Figyelj…lehet, hogy ez a meglepetés..hogy elmegyünk a koncertre! – mondtam neki suttogva, de már láttam, hogy mindjárt elkezd sikítozni ezért gyorsan befogtam a száját.

-         De nem biztos csak lehet. Reménykedem, hogy lehet. – mondtam neki mosolyogva mire ő is elmosolyodott.

Este:

Lehívott minket a hall-ba a tanárnő, mert valamit be akart, jelenteni. Remélem a meglepivel kapcsolatos.

-         Gyerekek az lenne a kérdésem, hogy menni idő alatt 

1. Most komolyan? A Rajz miatt?

2014 Január 1.

Telefonom csörgésére keltem fel, ami olyan hangosan szólt, hogy majdnem leestem az ágyról.

-          Háló tessék – mondtam bele egy kicsit megrázva magam, hogy ne legyen rekedt a hangom.

-          Tess merre vagy? Már vége az első órának. – hallottam meg egyik legjobb barátnőm hangját a vonal túlsó oldalán.

-          Úristen elaludtam! Figyelj, Anne sietek, ahogy tudok, de ne szólj a tanároknak oké? – mondtam és mát futottam is a fürdőbe. Útközben a telefont is sikerült letennem.

-          Basszus nem szólt az ébresztőm. – mondtam és bosszúsan vonultam be elvégezni a reggeli teendőimet. 10 perc kellett és már az ajtóban is álltam. Fogtam a táskámat és már sprinteltem is a sulihoz mivel csak pár utcányira lakom tőle.  

Szerda van. Akkor matekkal kezdtünk és a 2. óra….Rajz??? Ezért sprinteltem? És Anne pontosan tudja, hogy Rajzból nincs tanárunk és most ezért kellett rohannom, mint egy őrült? Ha meg találom, azt a nőszemélyt ki tekerem a nyakát. Éppen szünetre értem be. Lassan és kimérten vettem a lépcsőfokokat egészen a 2.-ik emeletig ahol a rajzterem volt. Ne akartam, hogy mindenki engem bámuljon főleg nem, hogy az egyik tanár kiszúrja, hogy most érkeztem meg.

-          Anne!  - emeltem fel a hangom mikor felértem a 2.-ra és meg láttam a kevésbé poénos poén kitalálóját. Nem volt egy tanár sem éppen a közelben így csak az alsóbb évfolyamok ijedtek meg egy kicsit és rögtön oda kapták a fejüket felénk. Mi ugyanis már végzősek vagyunk a Milestone Egyetemen, ami Angliában található.

-          Tess azt hittem már sosem érsz be! – mondta, de majdnem elröhögte már magát az én dühös arckifejezésemen.

-          Nem vicces Anne! Te komolyan, a hülye rajz miatt keltettél fel? – kérdeztem miközben felé sétáltam.

-          Örülök, hogy tudod mi az órarend – mondta mosolyogva majd megölelt. Na, jó nem tudok rá haragudni végtére is mindig megszívat, de legtöbbször visszakapja.

-          Mi volt matekon, - kérdeztem majd letettem a cuccom és a falnak dőltem.

-          Csak ami mindig. Röpit írtunk és a tanár még az átlagnál is szemetebb volt.  – mondta majd nagyon csúnyán nézett rám.

-          De miért volt szemét? – kérdeztem, de tök rosszul éreztem magam attól, ahogy Anne néz rám.

-          Azért mert nem csak te, hanem jó formán az osztály fele hiányzott az óráról – mondta.

-          De akkor ne az én fejemet harapd le!  - mondtam majd elnevettem magam.

-          Jó jó bocsi csak egy kicsit ideges vagyok az év végi doga miatt.. – mondta, de ezt nem értettem.

-          Értem, de az majd csak az Év Végén lesz nem? – kérdeztem és egy kicsit összezavarodtam.

   -          Igen én is tudom, de lesz előtte szóbeli, amit ha nem csinálunk meg minimum 3-ra, akkor az év végén a dolgozatunkat nem fogják beszámítani…és tudod, hogy milyen parás tudok lenni ilyenkor. – mondta és egyre idegesebb lett.

-          Jaj, ne aggódj, tuti megcsinálod 5-re. – mondtam.

Becsengettek majd rögtön megszólalt a suli rádió:

Kérjük azokat a végzős diákokat a nagy terembe, akik részt vesznek az utazásszervezésben. Köszönjük.

Juhéjj megúsztam a Rajzot  - gondoltam magamban. A végzősöket minden évben elszokták, vinni egy nyaralásra és mi választhatunk, hogy merre menjünk. És mi Párizst választottuk.Vállaltam, hogy lemegyek néha napján a nagy terembe és meghallgatom, hogy milyen új fejlemények vannak az utazásról. Állítólag a tanárok beszerveztek valami meglepetést az út folyamára, amit még a szervezők (vagyis mi) sem tudhatunk.Kíváncsi leszek.

Ennyi lett volna így először! Remélem tetszett és ha minden jól megy este hozom a 2. részt.

Sziasztook!!

Ismerkedek és "Prológus"

Bogaraim!

Szeretném azt remélni, hogy legalább 2 ember megfogja nézni ezt a blogot és tetszését vagy nem tetszését ki fejezi megjegyzés formában.

A történet természetesen az 1D-ről szól azon belül is Harry és egy titkos lányról, aki csak azért titkos, mert még nem tudjátok, hogy ki az. Ez egy értelmes mondat volt egy értelmes befejezéssel.

Reménykedem és Bízom.