Leszálltunk.
Épségben. Bár nem tudom mit aggódtam számtalanszor utaztam már repülőn.
Miután
mindenki megkapta a csomagját összehívott minket a tanárnő.
- Gyerekek, kérlek titeket a diszkrét
viselkedésre és arra, hogy senki ne kóboroljon el, amíg a szállodához nem érünk
rendben?
- Igen tanárnő – hangzott szánkból a jól
ismert két szavas válasz.
- Tessa, szerinted mi lesz a meglepetés?
– kérdezte a mellettem sétáló Anne.
- Fogalmam sincs sajnos ezt nem árulta
el nekem sem a tanárnő – mondtam miközben a házak falait néztem, amit már
ezerszer láttam, de nem tudok megunni.
Hotelben:
- A szobabeosztást már tudjátok, a
kulcsok pedig itt vannak – adta át a kulcsot a tanárnő és mehettünk is
felfedezni a kuckónkat Anne-el.
- A gyönyörű – mondta mikor belépett a
szobába Anne.
- Igen ez nagyon szép – mondtam mikor
utána bejöttem.
- Na és mi a terv hova megyünk? –
kérdezte barátnőm amint letette, a fenekét az ágyra.
- Most értünk ide. Először szerintem
pakolunk, ki nm gondolod? – mondtam és elkezdtem kinyitogatni a szekrényeket és
pakolni a ruháimat szépen egyesével.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és Courtney és hűséges pincsikutyái
jelentek meg. Tudjátok, minden osztályba van egy-két olyan gyerek, aki
királynőset játszik, és akik nem fognak soha hiányozni. Na, ő az a
személy.
Én nem vagyok haragtartó, de őt ki nem állhatom.
- Há! A ti szobátok nagyobb, mint a
miénk.
Ez hogy lehetséges? – kérdezte rikácsolós
hangján. Én csak néztem és meg sem szólaltam. Minek? Ellentétben velem, Anne
felemelte a hangját.
- Figyelj ki engedte meg neked, hogy be
gyere? Nem vagy te itt senki, úgyhogy azt ajánlom, vedd lejjebb azt a sikítozós
hangodat, mert szét meg tőled a fejem. – Hát igen Anne-nek nem régiben azt
mondták az orvosok, hogy enyhén dührohamos, és hogyha lehet, akkor ne
idegesítsék fel, nagyon mert már így is gyógyszert kell rá szednie. Azt
mondták, hogy ez idővel el fog múlni, de úgy tűnik ez nem az, az idő.
- Anne nyugi – mondtam neki és oda
mentem mellé és kezemet a hátára simítottam. Ez általában beszokott, jönni és
lenyugszik.
- Courtney légy szíves és most hagyd el
a szobánkat. Arról nem mi tehetünk, hogy kicsi szobát kaptatok – mondtam.
- Rendben Tess most elmegyünk. – mondta
és elmentek a követőivel. Azt hiszem, hogy velem nincsen baja, de nekem eléggé
ellenszenves. Nem tehetek, róla ez van és kész.
- Utálom – mondta Anne és puffogva neki
állt ő is kipakolni.
Végeztünk a kipakolással és most éppen pihenünk.
- Anne! – szóltam neki miközben ő egy
magazint olvasott.
- Mi az? – kérdezzte és letette kezéből
az újságot.
- Tuti hogy nem igaz dee..tudod, van az
a fiúbanda, akiket kedvelek – mondta lassan mire Ann szeme felcsillant.
- Mi van velük – kérdezte izgatottan.
Úgy érzem, kezdi ő is megkedvelni őket.
- …és nekik ebben az időszakban van
turnéjuk… - mondtam még lassabban. ő meg csak nézett és lassan kezdett leesni
neki.
- Mire gondolsz Tessa?
- Hát ara hogy megnéztem az időpontokat
és ezen a héten vannak itt. Párizsban!!! – már szerintem kiabáltam.
- És….? – akkor tévedtem..mégsem, esett
le neki.
- Figyelj…lehet, hogy ez a
meglepetés..hogy elmegyünk a koncertre! – mondtam neki suttogva, de már láttam,
hogy mindjárt elkezd sikítozni ezért gyorsan befogtam a száját.
- De nem biztos csak lehet. Reménykedem,
hogy lehet. – mondtam neki mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
Este:
Lehívott minket a hall-ba a tanárnő, mert valamit be akart,
jelenteni. Remélem a meglepivel kapcsolatos.