2014. október 31., péntek

2. Készülődés a Nagy napra

Leszálltunk. Épségben. Bár nem tudom mit aggódtam számtalanszor utaztam már repülőn.
Miután mindenki megkapta a csomagját összehívott minket a tanárnő.
-         Gyerekek, kérlek titeket a diszkrét viselkedésre és arra, hogy senki ne kóboroljon el, amíg a szállodához nem érünk rendben?
-         Igen tanárnő – hangzott szánkból a jól ismert két szavas válasz.
-         Tessa, szerinted mi lesz a meglepetés? – kérdezte a mellettem sétáló Anne.
-         Fogalmam sincs sajnos ezt nem árulta el nekem sem a tanárnő – mondtam miközben a házak falait néztem, amit már ezerszer láttam, de nem tudok megunni.

Hotelben:

-         A szobabeosztást már tudjátok, a kulcsok pedig itt vannak – adta át a kulcsot a tanárnő és mehettünk is felfedezni a kuckónkat Anne-el.
-         A gyönyörű – mondta mikor belépett a szobába Anne.
-         Igen ez nagyon szép – mondtam mikor utána bejöttem.
-         Na és mi a terv hova megyünk? – kérdezte barátnőm amint letette, a fenekét az ágyra.

-         Most értünk ide. Először szerintem pakolunk, ki nm gondolod? – mondtam és elkezdtem kinyitogatni a szekrényeket és pakolni a ruháimat szépen egyesével.
Hirtelen kicsapódott az ajtó és Courtney és hűséges pincsikutyái jelentek meg. Tudjátok, minden osztályba van egy-két olyan gyerek, aki királynőset játszik, és akik nem fognak soha hiányozni. Na, ő az a személy. 
 Én nem vagyok haragtartó, de őt ki nem állhatom.
-         Há! A ti szobátok nagyobb, mint a miénk. 
     Ez hogy lehetséges? – kérdezte rikácsolós hangján. Én csak néztem és meg sem szólaltam. Minek? Ellentétben velem, Anne felemelte a hangját.

-         Figyelj ki engedte meg neked, hogy be gyere? Nem vagy te itt senki, úgyhogy azt ajánlom, vedd lejjebb azt a sikítozós hangodat, mert szét meg tőled a fejem. – Hát igen Anne-nek nem régiben azt mondták az orvosok, hogy enyhén dührohamos, és hogyha lehet, akkor ne idegesítsék fel, nagyon mert már így is gyógyszert kell rá szednie. Azt mondták, hogy ez idővel el fog múlni, de úgy tűnik ez nem az, az idő.
-         Anne nyugi – mondtam neki és oda mentem mellé és kezemet a hátára simítottam. Ez általában beszokott, jönni és lenyugszik.

-         Courtney légy szíves és most hagyd el a szobánkat. Arról nem mi tehetünk, hogy kicsi szobát kaptatok – mondtam.
-         Rendben Tess most elmegyünk. – mondta és elmentek a követőivel. Azt hiszem, hogy velem nincsen baja, de nekem eléggé ellenszenves. Nem tehetek, róla ez van és kész.
-         Utálom – mondta Anne és puffogva neki állt ő is kipakolni.
Végeztünk a kipakolással és most éppen pihenünk.
-         Anne! – szóltam neki miközben ő egy magazint olvasott.
-         Mi az? – kérdezzte és letette kezéből az újságot.
-         Tuti hogy nem igaz dee..tudod, van az a fiúbanda, akiket kedvelek – mondta lassan mire Ann szeme felcsillant.
-         Mi van velük – kérdezte izgatottan. Úgy érzem, kezdi ő is megkedvelni őket.
-         …és nekik ebben az időszakban van turnéjuk… - mondtam még lassabban. ő meg csak nézett és lassan kezdett leesni neki.
-         Mire gondolsz Tessa?
-         Hát ara hogy megnéztem az időpontokat és ezen a héten vannak itt. Párizsban!!! – már szerintem kiabáltam.

-         És….? – akkor tévedtem..mégsem, esett le neki.
-         Figyelj…lehet, hogy ez a meglepetés..hogy elmegyünk a koncertre! – mondtam neki suttogva, de már láttam, hogy mindjárt elkezd sikítozni ezért gyorsan befogtam a száját.

-         De nem biztos csak lehet. Reménykedem, hogy lehet. – mondtam neki mosolyogva mire ő is elmosolyodott.

Este:

Lehívott minket a hall-ba a tanárnő, mert valamit be akart, jelenteni. Remélem a meglepivel kapcsolatos.
-         Gyerekek az lenne a kérdésem, hogy menni idő alatt 

2014. október 29., szerda

1. Most komolyan? A Rajz miatt?

2014 Január 1.

Telefonom csörgésére keltem fel, ami olyan hangosan szólt, hogy majdnem leestem az ágyról.
-          Háló tessék – mondtam bele egy kicsit megrázva magam, hogy ne legyen rekedt a hangom.
-          Tess merre vagy? Már vége az első órának. – hallottam meg egyik legjobb barátnőm hangját a vonal túlsó oldalán.

-          Úristen elaludtam! Figyelj, Anne sietek, ahogy tudok, de ne szólj a tanároknak oké? – mondtam és mát futottam is a fürdőbe. Útközben a telefont is sikerült letennem.
-          Basszus nem szólt az ébresztőm. – mondtam és bosszúsan vonultam be elvégezni a reggeli teendőimet. 10 perc kellett és már az ajtóban is álltam. Fogtam a táskámat és már sprinteltem is a sulihoz mivel csak pár utcányira lakom tőle.  

Szerda van. Akkor matekkal kezdtünk és a 2. óra….Rajz??? Ezért sprinteltem? És Anne pontosan tudja, hogy Rajzból nincs tanárunk és most ezért kellett rohannom, mint egy őrült? Ha meg találom, azt a nőszemélyt ki tekerem a nyakát. Éppen szünetre értem be. Lassan és kimérten vettem a lépcsőfokokat egészen a 2.-ik emeletig ahol a rajzterem volt. Ne akartam, hogy mindenki engem bámuljon főleg nem, hogy az egyik tanár kiszúrja, hogy most érkeztem meg.
-          Anne!  - emeltem fel a hangom mikor felértem a 2.-ra és meg láttam a kevésbé poénos poén kitalálóját. Nem volt egy tanár sem éppen a közelben így csak az alsóbb évfolyamok ijedtek meg egy kicsit és rögtön oda kapták a fejüket felénk. Mi ugyanis már végzősek vagyunk a Milestone Egyetemen, ami Angliában található.

-          Tess azt hittem már sosem érsz be! – mondta, de majdnem elröhögte már magát az én dühös arckifejezésemen.
-          Nem vicces Anne! Te komolyan, a hülye rajz miatt keltettél fel? – kérdeztem miközben felé sétáltam.
-          Örülök, hogy tudod mi az órarend – mondta mosolyogva majd megölelt. Na, jó nem tudok rá haragudni végtére is mindig megszívat, de legtöbbször visszakapja.
-          Mi volt matekon, - kérdeztem majd letettem a cuccom és a falnak dőltem.
-          Csak ami mindig. Röpit írtunk és a tanár még az átlagnál is szemetebb volt.  – mondta majd nagyon csúnyán nézett rám.

-          De miért volt szemét? – kérdeztem, de tök rosszul éreztem magam attól, ahogy Anne néz rám.
-          Azért mert nem csak te, hanem jó formán az osztály fele hiányzott az óráról – mondta.
-          De akkor ne az én fejemet harapd le!  - mondtam majd elnevettem magam.
-          Jó jó bocsi csak egy kicsit ideges vagyok az év végi doga miatt.. – mondta, de ezt nem értettem.
-          Értem, de az majd csak az Év Végén lesz nem? – kérdeztem és egy kicsit összezavarodtam.

   -          Igen én is tudom, de lesz előtte szóbeli, amit ha nem csinálunk meg minimum 3-ra, akkor az év végén a dolgozatunkat nem fogják beszámítani…és tudod, hogy milyen parás tudok lenni ilyenkor. – mondta és egyre idegesebb lett.
-          Jaj, ne aggódj, tuti megcsinálod 5-re. – mondtam.
Becsengettek majd rögtön megszólalt a suli rádió:
Kérjük azokat a végzős diákokat a nagy terembe, akik részt vesznek az utazásszervezésben. Köszönjük.
Juhéjj megúsztam a Rajzot  - gondoltam magamban. A végzősöket minden évben elszokták, vinni egy nyaralásra és mi választhatunk, hogy merre menjünk. És mi Párizst választottuk.Vállaltam, hogy lemegyek néha napján a nagy terembe és meghallgatom, hogy milyen új fejlemények vannak az utazásról. Állítólag a tanárok beszerveztek valami meglepetést az út folyamára, amit még a szervezők (vagyis mi) sem tudhatunk.Kíváncsi leszek.

Ennyi lett volna így először! Remélem tetszett és ha minden jól megy este hozom a 2. részt.
Sziasztook!!


2014. október 28., kedd

Ismerkedek és "Prológus"

Bogaraim!

Szeretném azt remélni, hogy legalább 2 ember megfogja nézni ezt a blogot és tetszését vagy nem tetszését ki fejezi megjegyzés formában.
A történet természetesen az 1D-ről szól azon belül is Harry és egy titkos lányról, aki csak azért titkos, mert még nem tudjátok, hogy ki az. Ez egy értelmes mondat volt egy értelmes befejezéssel.
Reménykedem és Bízom.